rtunde A magyar kultúra napja alkalmából pódiumbeszélgetésre hívtuk Zsupos Zoltán történész- és néprajzkutatót, az Esztár község néprajza című könyv íróját. A könyv máig nagy tiszteletnek örvend a községben, a helyiek csak „Zsupos” -ként emlegetik. 1987 óta, minden esztári diák diplomamunkájában megtalálható egy-egy sor a könyvből.
2014.–ben alakult meg az Esztári értékmegőrző csoport azzal a céllal, hogy a falu még fel nem tárt történelmét felkutassa és a meglévő értékeket megőrizze. Már az első összejövetelen úgy éreztük nincs is mit kutatni, hisz a „ Zsuposba” minden benne van, ami Esztár. Elkezdődött egy kutatás, interjúzás sok–sok adat feldolgozása, melynek eredményeként megszületett a „Szemelvények Esztár XX. századi történetéből” című könyv, de a kutatás ezzel még nem fejeződött be. Folyamatosan újabb források bukkantak fel, újabb adatok érkeztek és sok személyes iratott adományozott a községnek a Szunyogh család is, mely a mai napig feldolgozás alatt áll. Az adatok, információk rendezgetése mindig új ötleteket ad egy következő könyv megjelenéséhez, de valahogy minden visszakanyarodik a „ Zsuposhoz” , nem lehet tőle igazán elszakadni. Ad egy olyan fajta késztetést az ember számára, hogy annak a műnek a személyiségéhez mérten kell megalkotni a következő könyvet, és kitől is lehetne legtöbbet tanulni, mint Zsupos Zoltántól. Nagyon nagy izgalommal vártuk a találkozást, de mint kiderült nem csak mi, hanem Zsupos Zoltán is.
A rendezvény megkezdése előtt két órával érkezett, tervei szerint szerette volna bejárni Esztár utcáit -ahol 1987 óta nem járt, -de időközben egy olyan mély kutatásról szóló beszélgetésbe csöppentünk, hogy már csak pár perc maradt a műsor kezdetéig. Elmondta, hogy ő nagyon sok interjút készített, de ő maga nem szeret szerepelni, ezért izgult is az este miatt. Viszont nagyon jóleső érzés töltötte el, hogy szavait idézve: „egy jeles napon, egy jeles eseményre” meghívják, melyen a könyve keletkezéséről mesélhet, valamint a munkájáról, ami nem „csak” a munkája, hanem a hobbija, életének öröme. Aztán a kötetlen beszélgetés után megnyugodott, szinte visszacsöppent a régmúlt időbe mikor itt kutatott és rég nem látott barátként köszönthetett sok mindenkit.
Zsupos Zoltán eredetileg Berettyóújfaluból származik, ma pedig Dunakeszin él.
Tanulmányait a Debreceni Egyetemen végezte, ezt követően a Bihari Múzeumban, a Debreceni Egyetem néprajzi tanszékén, a MTA titkárságán, majd a Duna Televíziónál dolgozott, ahol 1000 önálló filmet készített.
2008 óta a Magyar Országos Levéltár fő levéltárosa. Számos publikációja jelent meg, 2003-ban Dercsényi Dezső-sajtódíjat kapott.
Esztárhoz való kötődéséről elmondta, hogy annak idején a bihari településeket kerékpárral járta végig, mint néprajz iránt érdeklődő ember. A Hajdú-Bihar megyei ifjúsági táborokban a néprajzi csoport vezetője volt a 80-as évek közepéig. A környező települések közül Nagykerekiben, Bojton, Esztárban a gyerekekkel nagyon sok gyűjtése volt. Egy csoportban 10-12 diák tartozott, közöttük néhány esztári is. Megismerkedett Akai Józseffel, a helyi November 7 téesz főkönyvelőjével. Az ő felkérésére írta meg a könyvet, aki felajánlotta neki, ha elkészül a kötet, fedezi annak megjelentetését. 1987-ben Debrecenben a Néprajzi Tanszékre került, ott Ujváry Zoltán professzorral került kapcsolatba. A professzor ígéretet tett arra, hogy ezt a munkát a folklór- és etnográfia sorozatba kiadja.
A könyv eleje egy történelmi áttekintést tartalmaz, amelyben a természeti környezet, a történelmi múlt szerepel, hogy fogalma legyen az olvasónak, bárki, aki nem esztári, hogy mi a múltja a településnek. Azt követően a legfontosabb dolgok, amelyek feltárhatóak voltak, azokat írja le. Elmondta a könyv írója, hogy ő paraszti családban született és nőtt fel, számára az, hogy egy 70-80 éves nénivel, bácsival beszélgetett, hihetetlen élmény volt, hiszen az ő tudásuk univerzális. Egy-egy parasztembernek nagy tudása volt az állattenyésztésről, a növénytermesztésről, a folklórról.
– Amikor az anyagot gyűjtöttem a könyvhöz, 1986-ban és 1987-ben, akkor még élt az a nemzedék, amelynek tagjai aktívan ismerte a több ezer évre visszamenő tudásanyagot. Itt gondolok a boszorkányhitre, a pásztorokhoz köthető ismeretekre. Mind az anyagi, mind a szellemi kultúrában megpróbáltam a legarchaikusabb réteget is feltárni, és sikerült is – idézte fel a gyűjtés mozzanatait Zsupos Zoltán.
Arra a kérdésre, hogy újabb, a településsel kapcsolatos néprajzi könyvet szeretne-e írni, a néprajzkutató azt válaszolta, hogy a helyieknek már több tudásuk van ezekről a dolgokról. Mivel ő elkerült a környékről, így az itt élők sokkal alaposabban el tudják végezni azt a kutatást, ami szükséges egy újabb mű létrehozásához. – Nagy örömmel töltött el, hogy a községben milyen lelkes munka folyik, a hagyományőrzés is fontos szerepet kap – tette hozzá a történész
Az est folyamán fellépő Berettyó Népzenei Együttes tagja Balázs Mihály egy köszöntővel kezdte a műsorukat, melyben elmondta, hogy a „Zsuposba” bekerült Esztári lakodalmas gyűjteményt előadták egy debreceni versenyen. A verseny után adódott a kérdés, mi legyen a csapattal, így hát megalakult Esztári Pávakör, ami 25 éven keresztül vitte az Esztáriak jó hírét. Mai napig hálával gondolnak Zoltánra, amiért munkásságának köszönhetően fennmaradtak az esztári dalok és elindította az akkori fiatalokat a népdal megőrzésének irányába. Meghatottan hallgatta Zoltán ezeket a szavakat, nem gondolta, hogy az akkori munkája ilyen mélyen hatott az itt élő emberekre.
A kutató csapat tagjaként nagy öröm volt számomra, hogy egy ilyen ikonikus emberrel találkozhattam és hosszan beszélgethettem. Amatőr kutatóként nagyon sok kérdésem volt, melyre türelmesen válaszolt. A Szunyogh család irataival a klubtermet szinte levéltárrá alakítva tártuk fel a múltat és az előttünk álló feladatokat.
„Nagy öröm volt számomra ez a találkozás, szakmai és emberi tekintetben egyaránt. Az az elhivatottság és lelkesedés, ami átsugárzott, a szakmai hozzáértéssel együtt már eddig is nagyon szép eredményeket hozott, amikbe, még így csak egy töredékébe is bepillantva, minden túlzás nélkül annyi mondható: lenyűgöző.” -Nyilatkozta Zoltán egy későbbi levélváltásunkat követően.
Nagyné Rácz Tünde
Az írás helyenként Nagyné Kelemen Mónika haon-on megjelent cikkéből idéz.
https://haon.hu/kultura/helyi-kultura/vendegkent-jott-esztarba-a-neprajzkutato-3801792/