vargajoska Tizenharmadik alkalommal került megrendezésre a Magyar-Román Lakodalmas és Vőfélytalálkozó Pocsajban, melyre az idei évben már Ukrajnából is érkeztek látogatók.
Ahogyan a só is csak akkor ad ízt az ételnek, ha azt beletesszük, a hagyomány is csak úgy él, ha azt tovább visszük. Ehhez hozzáadni lehet, de elvenni nem, mert mi ezt kaptuk örökül és ezt adjuk tovább. Ez nem csak művészetről, szakmáról, hivatásról szól. Ezek mi vagyunk, magyarok. Egy nemzet, és amíg mi élünk, ez élni fog. – Ezekkel a mondatokkal indította el az idei rendezvényt Békési Tibor vőfély, aki egyben a rendezvény házigazdája is.
Vajna Nikolett főszervező elmondta, hogy az esemény Pocsaj Nagyközség Önkormányzata és a Román Kisebbségi Önkormányzat együttes közreműködésével jött létre, a forgatókönyv pedig követi a már megszokott vonalat. – Ugyanazok az események játszódnak le itt is, mint egy valódi lakodalomban. Van menyasszony kikérés, vőlegény és menyasszony búcsúztatás, vacsora és mulatozás. A cél, hogy egy hagyományőrző, igazi vidéki lagzi érzését adjuk át.
A hangulat megteremtéséről 17 vőfély és 2 ifjú pár gondoskodott. Az egyik pár férfi tagja estére sajnos nem érezte jól magát, de ez nem okozott különösebb fennakadást, szerepüket az est hátralevő részében egy harmadik pár vette át.
Búcsúztatás és kikérés
A menyasszony kikérés egy olyan pontja a rendezvénynek, melyet mindig, minden körülmények között a pocsaji tájháznál tartanak meg, ugyanis ez szimbolizálja a lányos házat. Ez bizony a mostani esős idő ellenére sem változott, ezért az iskola aulájában tartott búcsúztatókat követően a násznép sétára indult. Én is velük tartottam.
Ahogyan a tájház felé haladunk, a mögöttem sétáló két fiatal srác beszélgetésére leszek figyelmes. Egyikük, Levente már hivatásos vőfély, Tóni viszont még csak most indítja be karrierjét.
– A családunkban több vőfély is volt, unokatestvérek, nagybácsik, engem pedig mindig is érdekeltek a régi vőfélyversek. – Meséli Levente. – Elővettem hát a régi kazettákat, és azokat nézegettem, majd szép lassan begyakoroltam a verseket. Aztán adódott egy olyan lehetőségem, hogy Szeghalmon volt egy kamu lakodalom kamu menyasszonnyal, vőlegénnyel és 5 vőféllyel. Keresztapám odament az egyikhez, mondván, hogy engem nagyon érdekel a szakma, begyakoroltam már pár verset, ezért nem-e állhatnék be közéjük én is. Kérdezték, hogy van-e ruhám? Van. Kimentem a kocsihoz, bevittem, majd közölték, hogy öltözzek át, és kaptam is a szerepet. Két-három hét elteltével már jöttek is az első megkeresések.
Amikor a nehézségekről kérdezem Leventét, látszik rajta, hogy nem szívesen, de végül csak megemlíti: Sajnos azt vettem észre, hogy az idősebb vőfélyek gyakran nem kollégaként, hanem riválisként tekintenek a fiatalokra. Mintha elvennénk a munkájukat. Az igaz, hogy ma már sokkal könnyebb versekhez jutni, mint régen, hiszen az interneten ezeket könnyű megosztani egymással, viszont ugyanaz a vers nem mindenkinek áll jól. Meg kell találnia mindenkinek a saját stílusát, ezért minden vőfély más és más.
A két fiatal között viszont nyomát sem látom irigységnek. Még csak nemrég találkoztak, de Levente bátorítja az ifjú Tónit és különféle tippekkel, ötletekkel segíti indulását.
Mint ha dédmamámnál lennék
Ezekkel a szavakkal emlékezett vissza Antonya Árpád székelyudvarhelyi vőfély, amikor körbenézett a pocsaji tájházban. – Milyen gazdagon felszerelt és korhű. Nem bírok betelni a látvánnyal. – És az arca valóban sugárzott az örömtől.
Nincs kikérés ún. bolond menyasszony nélkül. Szerencsére egy lelkes fiatal, Eduárd most is vállalta ezt a bohókás szerepet. A sors fintora, hogy estére már ő és barátnője lettek az új ifjú pár, miután a fent említett okok miatt az eredeti menyasszony és vőlegény nem folytatta tovább szerepét.
„Mély gyökeret eressz, magas tornyot építs, magadnak, fiadnak örök szállást készíts!”
Még van egy kis időnk a színpadi műsorok kezdetéig. Miután jól belakmároztunk a finom vendégváró hurkából, kolbászból, néhány vőféllyel elmélyült beszélgetésbe kezdünk a magyar, valamint a székely hagyományőrzés és vőfélykedés rejtelmeiről. Amikor a kétféle hagyományt említem, Antonya Árpád egyből kijavít, hogy igazából mindannyian a Nagy-Magyarország tagjai vagyunk. Bár akadnak speciális helyi jellegzetességek és Székelyföldön talán picit még jobban őrzik a több száz éves hagyományt, az alap mindenhol ugyanaz. A legfontosabb viszont, hogy a jó vőfély az esküvőnek nem főszereplője, hanem összetartója.
A lakodalmas versek megtanítanak arra, hogy a vers nem más, mint maga az ember. Ember, aki él és élni akar, és a hagyományokat viszi tovább mindig maga előtt, újra és újra, felújítva. Ezek a gondolatok Pokornyi Józseftől származnak, aki amellett, hogy a rendezvény legidősebb vőfélye, azt vallja, hogy a régi hagyományokat mindig picit az adott kor igényére szabva érdemes tovább vinni.
Nagyon megváltozott a világ. – Szól hozzá a témához Kathy Lajos. – Nagyon sok esetben ma már úgy kötnek házasságot, hogy régóta együtt laknak és nem ritka, hogy már egy-két gyerekkel jönnek az esküvőjükre. A mondókát ezekhez át kell alakítani, de azért igyekszem én is belecsempészni a hagyományos jelleget.
Van, hogy a fiatalok azt mondják, nem kérnek búcsúztatást, mert már régóta együtt laknak. Én erre azt szoktam mondani, hogy oké, de egy megköszönő gesztust talán érdemes lenne tenni a szülők felé. Megköszönni nekik, hogy támogattak és idáig eljutottatok. Ezzel gyakran egyet is értenek. Viszont egy hagyományos, akár több száz éves búcsúztató szöveget itt már nem lehet egy az egyben előadni, át kell alakítani azt.
Vőfély vagy ceremóniamester?
Sajnos a ceremóniamestereknek nem szándékuk a hagyományokat ápolni, de úgy gondolom, ez csak egy modern kori hullám. Számtalanszor volt már a szüleink és dédszüleink életében is, mikor egy-egy új trend végigsöpört, majd lecsengett és a dolgok visszatértek a gyökerekhez. Azt gondolom, hogy a hagyományos lakodalmakra mindig lesz igény. – Zárja sorait Lajos.
Azt mondják rám, hogy egyfajta hibrid vagyok ezen a téren. – Mondja Békési Tibor. – Amellett, hogy nagyon fontosnak érzem megőrizni a régi hagyományainkat, igyekszem új elemekkel is színesíteni az esküvőt. Ezek már inkább a vacsora utáni időszakban elevenednek meg, mikor már a hangulat is lazább. Új verseket írok, a játékokat pedig a modern kor igényeire szabom. Azt gondolom, hogy a hagyomány és az új elemek abszolút megférnek egymás mellett.
Sajnos a mai világban a vőfélyeknek már sokkal nehezebb a dolga. Talán meglepően hangozhat ez a kijelentés Krajcsó Leventétől, aki a rendezvény legifjabb vőfélye, de rögtön ki is fejti miért gondolja ezt így. – Régen, akár csak húsz évvel ezelőtt, ha a zenész belekezdett egy nótába az emberek felálltak és táncoltak. Ma 100 emberből 80 inkább a telefonját nyomkodja. – Ez részben azért is lehet – fűzi hozzá Kathy Lajos -, mert ma már sokkal szerteágazóbb a zenei világ. Régen a zenehallgatásra sem volt ennyiféle lehetőség. Ma már szinte azonnal, bármit meg lehet hallgatni, ezért a lakodalmas zenére csökkent az igény és nem mindenki szereti.
Hangolódás az estére
Késő délután van már, amikor a 3 és fél órás színpadi összeállítás kezdetét veszi. Ekkorra már megtelik az iskola tornateremének körülbelül kétharmada, a vacsorára pedig teltház lesz.
Szőllősi Roland polgármester beszédét követően a vőfélyek színpadi műsorát az alábbi énekes és táncos csoportok színesítik:
A Román Hagyományőrző Néptáncegyüttes Elekről,
a Rozmaring Néptáncegyüttes Monostorpályiból,
a Hortobágyi Néptáncegyüttes, valamint
a Szivárvány Népdalkör Pocsajból és
a Román Tánccsoport.
Természetesen a vacsora tálalásához kapcsolódó versek sem maradtak ki a vőfélyek műsoraiból. Olyan hitelesen léptek elő az üres tálakkal és szavaltak, mintha valóban a frissen gőzölgő húsleves és a töltött káposzta lett volna azokban az edényekben. Nem csoda hát, hogy a műsor végére már farkaséhesen várta a közönség a tradicionális lakodalmi étket, mely húslevest, töltött káposztát, valamint sertéspörköltöt és főtt krumplit jelentett.
Hajnalig tartó mulatság
A hagyományos lagzis zenekaron kívül sztárfellépőt is köszönthettünk a színpadon, először a rendezvény életében. Matyi és a Hegedűs remek választásnak bizonyult, melyet a közönség kétszer is visszatapsolt a színpadra. Műsoruk nagyon jól megalapozta a hangulatot a Rokko Brothers számára, akik hajnalig mulattatták a népet, így az est igazi lakodalmas hangulatban telt.
1 Comment